A reiki története

Bár a reiki alig százéves múltra tekint vissza, pontos története mégis homályba vész. A források még abban sem értenek egyet, hogy vajon a rendszer megalkotója 1914-ben, vagy 1922-ben tapasztalta-e meg először a reiki energia jótékony hatását?

Uszui Mikao 1865. augusztus 15-én Japánban, a Kiotói prefektúrában, Gifu megye, Yamagata járásnak, Taniaimura nevű falujában született, s valószínűleg ősi szamuráj családból származott. Úgy tartják, hogy négyéves korában kezdte meg tanulmányait, egy tendai buddhista kolostorban. Harmincas évei végén feleségül vette Sadako Suzukit, s úgy tudjuk frigyükből két gyermek, egy fiú, Fuji és egy leány, Toshiko született. A legáltalánosabban elfogadott vélemény szerint 1922-ben, miközben a Kurama hegyen böjtölt és meditált, megtapasztalta a később reikinek elnevezett jelenséget, és megértette hogyan használja azt a gyógyítás és az önfejlesztés eszközeként. Kezdetben rendszerére pusztán „sok betegség szellemi gyógyszere’-ként utalt, majd később Uszui Donak vagy Uszui Teatenek hívta, végül pedig az Uszui Reiki Ryoho nevet adta neki. 1922-ben alapította meg első képzési központját, melynek jelmondata a „önmagunk egysége a harmónia és az egyensúly elérése által” volt. Hamarosan nagy hírnévre tett szert s az emberek messzi vidékekről is meglátogatták, hogy tanuljanak tőle. 1926-ban Fukuyama városában halt meg.

Halála után néhány követője megalakította a még ma is működő Uszui Reiki Ryoho Gakkait, tiszteletük kifejezéseként posztumusz az egyesület első elnökévé választva őt.

A reikit Hawayo Takata asszony ismertette meg a nyugati világgal, akinek szülei japán nemzetiségűek voltak, ő maga pedig amerikai állampolgárként, Hawaii-ban született. 1935-ben rákos betegségéből gyógyulni vágyván kereste fel Chujiro Hajasit, Uszui tanítványát, s még ezévben elsajátította a reiki első és második fokozatát, majd 1938-ban reiki mesteri bizonyítványt kapott, s jogot szerzett a reiki oktatására.

Takata asszony a hetvenes évek elején kezdte az amerikai kontinensen is tanítani az általa Uszui Shiki Ryohonak nevezett rendszert, mely viszonylag rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Huszonkét tanítványát avatta „mesterré’, akik folytatták a reiki tanítását, s Takata tanítványai, tanítványainak tanítványai és követőik működése folytán hamarosan új iskolák is megjelentek.

A reiki történetét Takata asszony nyugati tanítványai sokáig a következőképpen ismerték:

Uszui Mikao egy keresztény lelkész volt, aki a Kiotói Egyetemen tanított. Amikor az egyik vasárnap egy tanítványa kihívóan megkérdezte tőle, hogyan gyógyított Jézus pusztán kezének érintésével, nem tudott rá válaszolni. Azt ígérte amint megtudja és amint be tudja mutatni neki, visszatér a válasszal, azonban hiába utazott Amerikába és hiába tanult a Chicagói Egyetemen, azt kellett látnia, hogy az amerikai keresztények sem ismerik a kézrátételes gyógyítás titkát. Végül az egyetemen folytatott tanulmányai a buddhizmusra terelték figyelmét, s hét év tanulás után úgy döntött, hogy visszatér Japánba, ahol a buddhista kolostorokat végigjárva tovább kutatta a gyógyítás titkát. Elsajátította a kínai és a szanszkrit nyelvet, s végezetül a szanszkrit iratok között találta meg amit keresett, noha nem volt teljesen világos számára mit kell tennie. Végül a szent hegyre vonulva magányos meditációja gyümölcseként megértette szútrák jelentését, s feltárult előtte a reiki csodája.

Úgy tartják, ezt a történetet Takata asszony találta ki, bár ő azt állította, hogy csak azt ismétli el, amit tanárától, Chujiro Hajasitól hallott. Bárhogy is legyen, mára világossá vált, hogy Uszui keresztényi indíttatása a kézrátételes gyógyítás titkának megfejtésére pusztán legenda.

A nyugati közönség számára a nyolcvanas-kilencvenes évek hozták el annak lehetőségét, hogy a Frank Petterhez és Hirosi Doihoz hasonló, a nyugati és a hagyományos japán reikit is tanulmányozó mesterek munkájának köszönhetően a reiki Japánban maradt ágaival is megismerkedjenek, s a reiki eredetét övező misztikus homály és legendák valamelyest eloszoljanak.

A fenti cikk legnagyobbrészt James Deacon oldalából merítette forrását www.aetw.org



© 2009 Bakaja Zoltán    Valid XHTML | CSS